A precíziós gazdálkodás egyik leggyakrabban alkalmazott eljárása a tápanyag-utánpótlás optimalizálása változó mennyiségű kijuttatással. Jóllehet maga az eljárás nem új, mégis sok kihívással találkozunk a megvalósítás folyamán.

A repce tavaszi tápanyagellátása meghatározó szerepet játszik a termés mennyiségének és minőségének alakulásában. Az egyik legkritikusabb tápanyag a nitrogén, melynek túlzott adagolása gazdasági és környezeti kockázatokat hordoz, míg aluladagolása hozamveszteséget okoz. A hagyományos módszerek – különösen az egyszerű NDVI-alapú megközelítések – csak részben képesek követni a növény tényleges igényeit. Az adatvezérelt, több forrásból származó információk integrálásán alapuló megoldások azonban új szintre emelik a precíziós tápanyag-gazdálkodást.

A precíziós gazdálkodás egyik legfontosabb pillére a helyspecifikus nitrogén-utánpótlás, különösen a tavaszi időszakban, amikor a kalászos gabonafélék és a repce is intenzív fejlődésbe kezdenek. A gazdálkodók gyakran NDVI (Normalizált Differenciális Vegetációs Index) térképek alapján hozzák meg a nitrogéntrágya kijuttatási döntéseket, azonban az utóbbi évek fejlesztéseinek köszönhetően ma már rendelkezésre állnak olyan komplex, több adatforrást ötvöző megoldások is, amelyek jelentősen növelik a döntések pontosságát.

A precíziós tápanyaggazdálkodás az egyik legfontosabb kulcsa a jövedelmező és fenntartható növénytermesztésnek. A kalászos gabonafélék – különösen a búza és az árpa – esetében a nitrogénellátás optimalizálása közvetlen hatással van a termés mennyiségére, minőségére és az inputköltségek alakulására. Az elmúlt években a műholdas távérzékelés és a vegetációs indexek alkalmazása új lehetőséget nyitott a nitrogén-utánpótlás térbeli és időbeli finomhangolására.

A precíziós tápanyag-gazdálkodás alapja az okszerű, növényigényhez igazított inputanyag-használat. Az egyik legfontosabb tápanyag a nitrogén, amelynek helytelen kijuttatása nemcsak gazdasági veszteségekhez vezethet, hanem komoly környezeti terhelést is okoz.

A változó dózisú kijuttatás (VRA) ma már alapkövetelmény a hatékony, fenntartható és költségtudatos szántóföldi növénytermesztésben. A gyakorlatban két fő megközelítés terjedt el: a zónatérképes és a raszteralapú (rácsos) előírástérképezés. Mindkettő működőképes, de más erősségekkel és kompromisszumokkal.

A precíziós növénytermesztés sikerének egyik alapfeltétele a hely- és időspecifikus adatokra épülő döntéshozatal. A műholdas távérzékelés ezt már lehetővé teszi – méghozzá olyan pontossággal és részletességgel, amely néhány éve még elképzelhetetlen volt.

A sikeres és eredményes növénytermesztés egyik alapköve a talajok pontos ismerete. Korszerű tápanyag-utánpótlás nem képzelhető el alapos és szakszerű talajmintavétel és - vizsgálat valamint az ahhoz kapcsolódó szaktanácsadás nélkül.

A precíziós gazdálkodás korszakában a modern technológiák alkalmazása elengedhetetlen ahhoz, hogy a mezőgazdasági termelők úgy tudjanak eredményesen gazdálkodni, hogy közben a takarékosan bánnak a termelésben használt erőforrásokal és inputanyagokkal.

A precíziós mezőgazdaság egyik gyakran használt eszköze az NDVI (Normalized Difference Vegetation Index) térkép, amely a növények fotoszintetikus aktivitását és egészségi állapotát segít mérni.